„Hogy hazámat ne szeressem, a bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti!” Írta Czuczor Gergely, a 19. században élt bencés szerzetes, költő és nyelvtudós. Márton püspök vonatkozásában csupán egyetlen szót kellene cserélni, a hazámat helyett, egyházamat kell olvasni.
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) 2014. nyári ülésén Szent Márton születésének 1700. évfordulójára emlékévet hirdetett hazánkban. Veres András szombathelyi megyéspüspököt, az MKPK elnökét kérdeztük a szent életpéldájáról, arról, hogyan követhetjük őt, valamint az emlékév programjairól.
Veszprém - Az európai ember életében Isten helyét elfoglalta a pénz és az élvezetek. Az iszlám elfoglalja Európát. Nem fegyverrel, hanem hittel. Erről is beszélt Márfi Gyula veszprémi érsek a Naplónak nyilatkozva, hangsúlyozva, hogy amit mondott, az saját, személyes véleménye.
Szent Márton nap tájékán, különösen a vendéglátás berkeiben a libasült fogyasztásának mintegy igazolásául szokták emlegetni, hogy a remete Márton, amikor hírét vette, hogy Tours város püspökévé választották, elbújt a libák közé, amelyek őt hangos gágogásukkal elárulták.
Sulpicius Severus Márton élete című művében hat történetet írt le, amelyben a Márton személyesen találkozott az ördöggel.
Sulpicius leírásából tudjuk, hogy Mártonnak sajátos kapcsolata volt a természetfeletti lényekkel, az angyalokkal és az ördögökkel is.
Márton olyan korban élt, amikor hatalmas politikai és társadalmi zűrzavar kezdett elhatalmasodni a római birodalomban.
Mártonnal terve volt az Istennek. Küldetést szánt neki, amire alaposan fel is készítette.
„Nincs más fegyver a világgal szemben, csak az alázat; nem a hajbókoló és mellverdeső alázat, hanem a másik, mely nyugodtan és mozdulat nélkül néz farkasszemet a világgal.” írta Márai Sándor.