Van előttünk lábnyom – Szent Márton nyomában

2019. október 26-án a Martinus egyesület tagjai egy napsütéses őszi napon zarándoklatra indultak Pozsonyba, Horváth József atya lelki vezetővel.

A gyalogos városnézés során egy kellemes séta keretében idegenvezető segítségével megismerhettük többek között Pozsony Óvárosát, a Prímás palotát, a Pozsonyi várat és más magyar történelmi helyszíneket. A Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt ferences templomban, - mely a Pozsony-Óváros területén jelenleg működő templomok közül a legrégebbi -, Atya által celebrált misén imádságaink közepette körül „ölelve” az oltárt, a zarándokok egymásba fonódó karjai a lelki összetartozásunkat is megerősítette.

Szent Márton velünk volt az úton…

A lelki táplálékot megosztva és a testet is táplálva, a finom ételek fogyasztása közben egy csöppnyi lányka visszaszaladt a templom kapujában üldögélő koldushoz, a gondosan becsomagolt süteményét nyújtotta át.

Megosztani az ételt annyi jelent, mint megosztani a szeretetünket, a törődésünket a másikkal. A tiszta, őszinte szeretetnek, melyet ember valaha is ki tudott fejezni méltó példája volt az a mozdulat. Meghatódtunk.

Zarándoklatunk utolsó helyszíne a Szent Márton székesegyház, amely 1563 és 1830 között koronázási templom volt. V. Ferdinánd volt az utolsó, aki Szent Márton ólomszobra alatt vette át a szentistváni királyi koronát.

Álltunk Szent Márton szobra előtt és csendben voltunk, hallgattunk. A némaságunk jelzés volt, hiszen minden szó elvett volna egy kis darabot a Szent Márton tisztelet valódi tartalmának a varázsából…

Kívánom, hogy Szent Márton szellemisége kössön össze bennünket a mindennapokban is!

Németh Zsuzsanna