„Köztudott, hogy az ördögöt pedig olyan élesen és világosan látta szemével, hogy akár saját természetében, akár a gonoszság különféle álarcait felöltve, bármilyen alakban felismerte. Mivel az ördög tudta, hogy nem tud elrejtőzni előle, gyakran szórta rá átkait, mert fortélyaival nem tudta megtéveszteni.”[1]

Ha helyesen szeretnénk érteni ezt a mondatot, ill. jobban megérteni Mártont, kívánatos megismerni, a katolikus egyház tanítását a természetfeletti lényekkel, ezúttal az ördögökkel kapcsolatban.

A kinyilatkoztatásból tudjuk, hogy Isten látható és láthatatlan világot teremtett. A látható világ az, amit érzékszerveinkkel megtapasztalunk. A láthatatlan világ létezéséről pedig a kinyilatkozatásból tudunk. A kinyilatkoztatás egy másik személy részéről szabad és szeretetből történő közlés, amely senki mástól, semmiféle más módon nem szerezhető meg. Isten a kinyilatkoztatásban tárta fel a természetfeletti világ titkait. A katolikus egyház tanítása szerint a kinyilatkoztatásnak két forrása van: a szentírás és a szenthagyomány. Ebből a kettőből táplálkozott Szent Márton hite is.

Innét tudta, hogy Isten láthatatlan világot is teremtett, mégpedig az angyalok világát. Az angyalokat Isten próbára tette. Egy részük fellázadt az Isten ellen. Ők a bukott angyalok, az ördögök, akik mindent eszközt felhasználnak arra, hogy Isten üdvözítő tervét lerombolják. Ez a romboló tevékenységük egészen a világ végéig tart.

Jézus egy alkalommal azt mondta tanítványainak: „láttam a sátánt, mint a villám, úgy bukott le az égből.” (Lk 10, 18) Ő az, akit Madách Az ember tragédiájában a „tagadás ősi szellemének” nevez.

A mérhetetlenül gonosz intelligenciával rendelkező sátán, Mártonban Isten kiválasztottját látta, akiben csodálatos módon működött a kegyelem Isten országának építésében. Ezért, afféle „első számú közellenséget” látott benne. Márton nem csupán a kegyelem fényében láthatta a gonosz rejtett csapdáit, de megadatott neki, hogy őt magát is személyesen is lássa. Tehette ezt azért, mert teljesen az Istenben élt, aki viszont a sátán számára elérhetetlen személyes valóság.

Jó tudni, hogy a sátán ma is működik. Ott van minden emberi gonoszság mögött. Úgy tesz, mintha nem is lenne. Álca mögé rejtőzik. Szarvas, patás lénynek álcázza magát, aki forró üstben rotyogtatja a kárhozott lelkeket. Ettől nevetségessé válik, akiben már senki sem hisz. Valójában ő a kísértő, aki jónak álcázva a gonoszságát becsapja az embert. Nem véletlenül vette bele Jézus a Mi atyánkba, mintegy utolsó, de nem lényegtelen kérést „Ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.”

Horváth József

(1) Sulpicius Severus Vita Martini 21.